A Covid-járvány óta minden olyan fertőző betegség nagyobb figyelmet kap a társadalom részéről, amelyik rövid időn belül nagyobb számú megbetegedést vált ki a világ valamelyik pontján. Ide sorolható többek között a majomhimlő is.
Ez a vírusos eredetű fertőző betegség sokáig csak Közép- és Nyugat-Afrikában volt jellemző, napjainkban azonban egyre több fertőzöttet regisztrálnak Európában is.
Emiatt nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi is az a majomhimlő, amely nagyon jellegzetes tüneteivel hívja fel magára elsőként a figyelmet.
Ha majomhimlő vagy más fertőző betegség jeleit tapasztalja: infektológia Budapesten.
Mi az a majomhimlő?
A majomhimlő (vagy ritkábban használt nevén mpox) a zoonotikus betegségek közé sorolható, vagyis egy állatról emberre terjedő fertőzés, ami kezdetben Afrika egyes régióiban jelent meg, ahol elsődlegesen a rágcsálók között maradt fenn és terjed a mai napig.
Állatról emberre, valamint emberről emberre is terjed. Először 1958-ban azonosították, majd 1970-ben az első emberi megbetegedést is lejegyezte az orvostudomány, bár elszigetelten vélhetően korábban is voltak már fertőzések.
Elnevezése ellenére nem sok köze van a majmokhoz. Nevét arról a járványról kapta, ami Dániában tömeges megbetegedést váltott ki a kísérleti majmok körében.
Évtizedeken keresztül egy főként Afrikára jellemző fertőzéses megbetegedés volt, más országokban nagyon ritkán jelent meg egy-egy eset. Az első Afrikán kívüli majomhimlő-járvány 2003-ban tört ki az USA területén, ahová Ghánából származó patkányok hurcolták be a kórt.
Főleg a népvándorlásnak és a globalizációnak köszönhetően a majomhimlős esetek száma az elmúlt években rohamos növekedést mutatott. Világjárványról 2024-ben nem beszélhetünk, de a WHO nemzetközi összefogással vizsgál minden egyes esetet.
A cél, hogy megértsék a majomhimlő terjedésének dinamikáját, az átvételi módokat, a vírus sajátosságait, és ezzel megakadályozzák egy minden eddiginél nagyobb járvány kialakulását.
Milyen tünetei vannak a majomhimlőnek?
A majomhimlőről tudni kell, hogy nagyon hosszú lappangási idővel rendelkezik. Általában 5-15 napig marad észrevétlen a szervezeten belül, de vannak esetek, amikor 2-3 hét is eltelhet a vírusfertőzés, illetve az első panaszok megjelenése között.
A legnagyobb veszélyforrást az jelenti, hogy az első tünetek nagyon általánosak, könnyen összetéveszthetők egy közönséges megfázással vagy egy gyengébb influenzával.
Ennek megfelelően kezdetben fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak, gyengeség, levertség és lázas állapot jelentkezik, méghozzá hidegrázással, illetve a nyirokcsomók duzzanatával kiegészülve.
Csak ezt követően – gyakran 2-3 nappal – jelennek meg a bőrön azok a kiütések, amelyek a majomhimlőt felismerhetővé teszik. Jól látható helyeken, általában az arcon és a végtagokon jelennek meg, illetve főleg ezeken a helyeken gyakran ki is emelkednek a bőrfelszínből.
Súlyosabb fertőzésnél nagyobb bőrszínű csomók is előfordulhatnak a majomhimlős betegeken, amelyek váladékkal telnek fel és idővel kifakadnak, leszáradnak, ami minden esetben már a gyógyulás jele.
A kérdéses bőrelváltozások általában nyomtalanul gyógyulnak, de akárcsak egy bárányhimlőnél, ha a fertőzött elvakarja őket, akkor a kiütések hegesedhetnek, végérvényesen nyomot hagyhatnak a páciens bőrén.
A majomhimlő szövődményei
A majomhimlő kórlefolyása nagyon hosszadalmas. Általában 2-4 héten belül gyógyulnak meg teljesen a páciensek, de amennyiben a felszakadó hólyagok bakteriális felülfertőzést produkálnak, az illető ismét belázasodhat, a hegesedés lelassulhat, egyéb szövődmények azonban ritkán alakulnak ki.
Előfordulhat viszont, hogy a vírusfertőzés megtámadja a szaruhártyát, a hegesedés hatására pedig tartós látásvesztés alakul ki, de tüdőgyulladás, hányás, hasmenés, illetve ezekhez köthető kiszáradás is megjelenhet az érintetteknél.