Bár a majomhimlő az esetek többségében magától, külső beavatkozás nélkül is jól gyógyul, mégis nagyon fontos, hogy a páciensek megmutassák magukat egy infektológusnak, hiszen ma már vannak korszerű készítmények, amelyek segíthetnek bizonyos tünetek enyhítésében.
Nem mellesleg a szakorvosi vizsgálat mellett könnyebben megelőzhetők az esetleges szövődmények, de ehhez minden esetben fontos a pontos diagnózis, illetve a majomhimlő tüneteinek feltárása is.
Hogyan diagnosztizálható a majomhimlő?
A majomhimlő diagnosztizálását minden esetben zoonotikus ismeretekkel rendelkező infektológus végzi. Rendkívül fontos a betegség feltárásakor az anamnézis, aminek részeként a páciensnek fontos és gyakran kellemetlen kérdésekre is válaszolnia kell.
Lényeges feltárni például a tapasztalt tünetek mellett, hogy hol járt az elmúlt hetekben, kikkel létesített szexuális kapcsolatot és kikkel érintkezett. A majomhimlő ugyanis bejelentés köteles fertőző betegség, így gyakran szükség lehet kontaktkutatásra.
Részeként fel kell tárni azokat a személyeket, akik a tünetek észlelése előtti 21 napban kapcsolatba kerültek a fertőzöttel. Különösen fontos a szexuális kapcsolatok feltárása, mert a vizsgálatok alapján ilyen úton terjed a legkönnyebben a fertőzés.
Konkrétan a majomhimlő diagnosztizálásához elegendő a tünetek ismerete, illetve az, ha a kezelőorvos látja a kellemetlen bőrelváltozásokat.
Amennyiben a szakorvos teljesen biztos akar lenni a diagnózisban, akkor laboratóriumi vizsgálatot kérhet, amihez a bőrön kialakult himlőkből vett szövetmintára van szükség, de akadnak speciális esetek, amikor más minták is elengedhetetlenek a feltáráshoz.
Hogyan kezelhető a majomhimlő?
Az esetek döntő többségében a majomhimlő nem igényel speciális kezelést, az érintettek általában maguktól gyógyulnak, egyedül gyenge immunrendszer vagy bizonyos társbetegségek és szövődmények esetén van szükség kimagasló odafigyelésre.
Célzottan a majomhimlő kezelésére alkalmazott gyógyszer vagy kezelés egyelőre nincs. Szükség esetén ugyanazokat a vírusellenes készítményeket kapják a páciensek, mint más vírusfertőzéseknél, normál kórlefolyásnál pedig támogató tüneti kezelés történik.
Ennek megfelelően a kezelőorvos alkalmazhat láz- és fájdalomcsillapítókat, valamint antibiotikumokat is amennyiben fennáll a másodlagos bakteriális fertőzés lehetősége.
Súlyosabb majomhimlős esetekben a kezelőorvos olyan antivirális készítményeket is használhat, amelyek bizonyítottak már korábban az oropoxvírusokkal szemben.
Ritka, hogy a majomhimlő életveszélyes állapotot idézzen elő, de amennyiben így lenne, a szakorvosok dönthetnek olyan, a vírus felszabadulását gátló készítmények alkalmazása mellett, amelyeket alapvetően nem ehhez a betegséghez fejlesztettek, így hatékonyságuk megkérdőjelezhető.
A majomhimlő sok tekintetben azonosságot mutat a fekete himlővel – ezért is van az, hogy a kérdéses betegség ellen oltottak többsége védettséget élvez a fertőzéssel szemben.
Emiatt előnyösen alkalmazhatók az olyan vírusellenes készítmények vagy terápiák – még ha ezek többsége csak a tüneteket is enyhíti –, amelyek a fekete himlő ellen egyaránt működőképesek voltak.
