A nőgyógyászat egyike azoknak a szakágaknak, ahol kiemelkedően nagy hangsúlyt kell fordítani a megelőzésre. Rengeteg nőgyógyászati betegségnek ugyanis gyakran semmiféle előjele sincs, egy rutinvizsgálattal azonban idejekorán feltárható lenne a baj.
Ezért lényeges, hogy ne várjuk meg az első panaszokat, hanem azokat megelőzve, minden évben legalább egy alkalommal látogassunk el egy nőgyógyászati szűrővizsgálatra, ahol már egy rutinellenőrzés során könnyedén feltárhatók lehetnek a kezelést igénylő problémák.
A legtöbb nőgyógyászati betegségről ugyanis kijelenthető, hogy korai stádiumban még egyáltalán nem okoz tüneteket, de egy gyakorlott szakorvos már ilyenkor képes felismerni a bajt, amit a megfelelő kezelésekkel idejekorán meg lehetne akadályozni.
Tudni kell ugyanis, hogy a legsúlyosabb elváltozások is sokkal nagyobb eséllyel gyógyíthatók abban az esetben, ha felismerésük még az első panaszok előtt megtörténik, hiszen ilyenkor jellemzően már egy újabb stádiumába ért az elváltozás.
Hogy milyen nőgyógyászati szűrővizsgálatokon vegyünk részt és milyen gyakorisággal? Aktuális cikkünkben erre a kérdésre válaszoltunk sok más egyéb hasznos kísérőinformáció társaságában.
Méhnyakrákszűrés
A méhnyakrákszűrés minden kétséget kizáróan az egyik legfontosabb vizsgálati forma a megelőzés tekintetében, hiszen a méhnyakat érintő elváltozások gyakran már csak akkor okoznak panaszokat, ha az elváltozás kilépett a kezdődő stádiumból.
Ez a gyakorlatban annyit jelent majd, hogy a pácienst komplikáltabb kezelések várják, méghozzá a gyógyulási esélyek romlása, a gyógyulási folyamatok elhúzódása mellett.
A hivatalos népegészségügyi ajánlás szerint ezért fontos legalább 3 évente eljárni méhnyakrákszűrésre, amit érdemes inkább 1-2 éves ciklusokban megejteni, hiszen a legtöbb nőgyógyász egyetért abban, hogy ennek az alattomos betegségnek a megjelenését érdemes gyakrabban vizsgálni.
A méhnyakrákszűrés különösen javasolt minden olyan nőnek, aki betöltötte a 18. életévét vagy elkezdte a rendszeres nemi életét, hiszen ezek olyan tényezők, amelyek folyamatos ellenőrzést tesznek szükségessé.
Mi történik a méhnyakrákszűrésen?
A méhnyakrákszűrés minden esetben az anamnézis felvételével indul, aminek részeként a páciens elmondja az esetleges panaszait, majd a kezelőorvos is feltesz néhány kérdést az illető állapotának feltárása érdekében.
Ezt követi minden esetben a fizikális vizsgálat. Ehhez a szakorvos egy nőgyógyászati kacsát alkalmaz, mely segít a hüvelyfal feltárásában, ezáltal láthatóvá válik a méhszáj, valamint a hüvely teljes belső felszíne.
Ez nagyon fontos ahhoz, hogy a nőgyógyász szemügyre tudja venni a szervek állapotát, a különféle eltérések, kóros kinövések vagy a problémás váladék megjelenését – melyek akár más betegségekre is utalhatnak –, azonban a vizsgálat egyik legfontosabb eleme a kenetvétel lesz.
A mintavétel a méhszáj és a méh nyakcsatornájának a felszínéről történik, majd az így kapott eredményt a szakorvos laborvizsgálatra küldi az esetleges elváltozások és kórokozók kimutatása érdekében.
Kolposzkópia
A szűrővizsgálat részét képezi továbbá a kolposzkópia, ami azért rendkívül fontos, mert egy képzett nőgyógyász a legapróbb, legkevésbé látható eltéréseket és rendellenességeket is képes feltárni a segítségével.
Gyakran előfordul, hogy bár a szűrés nem mutat semmilyen kóros eltérést, a kolposzkópia során az orvos mégis felfedez néhány kezdődő rendellenességet, melyek azonnali kezelést vagy beavatkozást igényelhetnek.
Tapintásos vizsgálat
Szintén a méhnyakszűrés egyik velejárója az úgynevezett tapintásos vizsgálat, ami a kolposzkópia mellett sokak szerint indokolatlan, valójában azonban rendkívül magas hatásfokkal alkalmazható.
Segítségével egy nőgyógyász nagyon könnyedén felismerhet már kialakult cisztákat, miómákat, sőt az endometriózis, valamint a petefészek és a kismedence gyulladása egyaránt feltárható ilyen módon.
Hüvelyi ultrahang
A hüvelyi ultrahang a méhnyakrákszűrésen jellemzően kiegészítő szerepet tölt be. Miután a tapintásos vizsgálaton a szakorvos rendellenességet fedez fel, az ultrahanggal lehetőség van alaposabban feltárni a legkülönfélébb elváltozásokat is.
Nagy előnye még a hüvelyi ultrahangnak, hogy részeként az olyan méhüregi rendellenességek is könnyedén felismerhetők, melyek tapintással egyáltalán nem, így segítségével teljesebbé válhat a szűrővizsgálat.
Chlamydia szűrés
A nőgyógyászati szűrővizsgálatok során gyakran van szükség fertőző betegségek feltárására. Az egyik legfontosabb ezen a téren a Chlamydia-fertőzés kimutatása, mely egy nemi úton terjedő betegség, és nem véletlenül nevezik sok esetben „némának”.
Ennek az oka, hogy a Chlamydia gyakran egyáltalán nem okoz semmiféle tünetet, ezért rengetegen észre sem veszik, hogy megfertőződtek. Előrehaladottabb állapotban kiválthat alhasi fájdalmakat, rendszertelen vérzést, kismedencei gyulladást, de rendellenes hüvelyi folyást is okozhat.
Egy bakteriális eredetű fertőzésről van szó, mely időben felismerve a megfelelő antibiotikumokkal nagyon könnyedén, szövődményektől mentesen gyógyítható, kezelés nélkül azonban tartós egészségkárosodást is előidézhet.
Milyen szövődményeket okozhat kezelés nélkül a Chlamydia fertőzés?
Nagyon fontos, hogy miután a fertőzés gyakran semmilyen tünetet sem okoz, évente legalább egy alkalommal elmenjünk Chlamydia szűrésre – különösen aktív szexuális élet és rendszeres párcserék mellett.
Ennek az oka nem más, minthogy kezeletlenül a baktérium tartós problémákat idézhet elő a pácienseknél, így például krónikus kismedencei fájdalom és gyulladás kísérheti, sőt a méhen kívüli terhesség hátterében is az egyik leggyakoribb tényező.
Amiért azonban különösen oda kell figyelni rá, hogy a Chlamydia fertőzés áll rengeteg esetben a meddőség hátterében, hiszen általa a petevezeték begyulladhat, hegesedhet és elzáródhat, ami rendszerint gátat szab a terhességnek, sőt gyakran visszafordíthatatlan problémát jelent.
Hogyan diagnosztizálható a Chlamydia fertőzés?
A Chlamydia fertőzés diagnosztizálását minden esetben nőgyógyász szakorvos végzi. A legjobb, ha rendszeres szűrővizsgálatként kerül rá sor, de amennyiben kialakult meddőségről beszélünk, akkor ez a beavatkozás rendszerint elengedhetetlen lesz a diagnózishoz, a háttérben álló okok feltárásához.
Chlamydia-gyanú esetén jellemzően a méhből vett kenetből, ritkábban vizeletből kerül kitenyésztésre a baktérium. Miután laboratóriumi körülmények között a kórokozó kimutatásra került, célzott gyógyszeres kezeléssel a páciens néhány héten belül meggyógyítható.
Emlőszűrés
A statisztikák szerint minden tizedik nő hajlamos a mellrák kialakulására. A legszomorúbb azonban, hogy rendszeres szűréssel a legtöbb eset még idejekorán felismerhető lenne, ami jelentős mértékben javítaná a kezelési és túlélési esélyeket.
Az emlőrák ugyanis a modern orvostudományi módszerekkel nagyon jól gyógyítható, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a betegségre idő előtt fény derüljön. Ezt csak és kizárólag a folyamatos önvizsgálattal, valamint a rendszeres, legalább évenkénti szűréssel lehet elérni.
A rendszeres önvizsgálat kimagaslóan fontos
Mint a fentiekből már kiderült, az emlőrák gyógyíthatóságát nagyban befolyásolja, hogy a betegségre milyen stádiumban derült fény. A korai felismerés egyik legjobb eszköze ezért az önvizsgálat!
A szakorvosok által is javasolt, hogy a nők havi rendszerességgel elvégezzék a mellek és a hónaljak áttapintását, hiszen a kisebb csomókat vagy elváltozásokat ilyen módon egyaránt könnyedén fel lehet tárni.
Az önvizsgálat időigényes, különösen nagyobb mellek esetén tarthat sokáig, illetve nem is túl könnyű, azonban mégis érdemes rá időt szánni, mert valójában fájdalmatlan, nem kerül semmibe, és a daganatos elváltozások egyaránt hamar felismerhetők ilyen formában.
Életmentő lehet, ha az önvizsgálat során tapasztalt duzzanatokkal vagy egyéb rendellenességekkel azonnal orvoshoz fordulunk, hiszen ezzel a gyors diagnózis mellett mielőbb szakszerű kezelésben részesülhetünk.
Hány éves kortól ajánlott a rendszeres emlőszűrés?
Amennyiben a páciens rendszeresen végez önvizsgálatot, 35-40 éves kor alatt elegendő kétévente elmenni szűrésre, hiszen ebben a korban még jellemzően nem zajlanak olyan változások a szervezetben, ami hajlamosítana a betegség kialakulására.
A változókor közeledése azonban rengeteg olyan hormonális és egyéb változásokat indít el a szervezeten belül, melyek emlőrák kialakulásához vezethetnek, ezért ilyenkor már érdemes inkább évente elvégeztetni egy emlőultrahangot vagy egy mammográfiás vizsgálatot.
HPV szűrés
A Chlamydia fertőzéshez hasonlóan a HPV vírus jelenlétét is nagyon fontos ellenőrizni a nőknek. Ez a szexuális úton terjedő vírus ugyanis képes a bőrön és a nyálkahártyán egyaránt elváltozásokat okozni, de a legnagyobb probléma, hogy jelenléte a méhnyakrák kialakulására hajlamosít.
A HPV fertőzés meglehetősen gyakori, a statisztikák alapján a nők 80 százaléka legalább egy alkalommal megfertőződik vele élete során. A magas kockázatú vírusok közé sorolható, hiszen a méhnyakrákos elváltozások közel háromnegyedéért tehető felelőssé.
A legnagyobb probléma, hogy a humán papillóma vírus megjelenése a szervezetben gyakran egyáltalán nem okoz tüneteket, vagy csak teljesen általános panaszokat. Az erős immunrendszer gyakran magától legyőzi a kórokozót, azonban legalább ilyen gyakran ennek az ellenkezője történik.
A dohányzás vagy az egészségtelen életmód ugyanis határozottan rontja a nők esélyeit. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb figyelmet kap manapság a HPV elleni védőoltás, aminek köszönhetően határozottan kevesebb a kórokozó által előidézett daganatos elváltozás.
Hogyan zajlik a HPV szűrés?
A HPV szűrés lényege, hogy a nőgyógyász szakorvos mintát tudjon venni a méhszáj felszínéről, illetve a méhnyak kezdeti szakaszáról. Ehhez szükség van a hüvely teljes feltárására, majd ezt követően egy mintavételi eszközzel megtörténik a kenetvétel.
A kenet ezt követően – rendszerint transzportfolyadékba helyezve – eljut a laboratóriumba, ahol a megfelelő módszerekkel kimutatják a vírus örökítőanyagát, valamint azt is, hogy milyen mértékű fertőzés áll fenn, ami nagyon fontos információ a megfelelő kezeléshez.
