Reumatológia
Rendelési idő
Reumatológiai rendelési idő
Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek
Szombat
Vasárnap
Reumatológiai magánrendelés
A reumatológia egy összetett tudományág, mely a mozgató szervrendszer elváltozásaival és megbetegedéseivel foglalkozik, legyen szó a csontokról, az ízületekről, az ínakról vagy az izmokról.
Olyan betegségek tartoznak a reumatológia hatáskörébe, mint az imént említett szervek sérülései és gyulladásai, a különféle ízületi- és csigolyát érintő meszesedések, kopások, illetve sérülések, de bizonyos belgyógyászati és autoimmun betegségek szintén ide sorolhatók.
Jellemző, hogy a reumatológia akkor kap szerepet, amikor a betegeknek még nincs szükségük műtéti beavatkozásra, hiszen különféle kezelésekkel és gyógyszerekkel nagyon sok kapcsolódó betegség gyógyítható, visszafordítható, de legalább szinten tartható.
A reumatológiához nagyon széles diagnosztikai háttér kapcsolódik, azonban fontos tudni, hogy a kapcsolódó betegségek gyakran egészen más tőről fakadnak, más szakágakat is érintenek, ezért gyakran lehet szükség a társszakmákkal való konzultációra a probléma feltárásához.
Milyen tünetekkel forduljunk reumatológushoz?
Reumatológiára az emberek többsége valamilyen fájdalommal fordul, hiszen valamennyi reumatológiai betegség alapvető panasza a fájdalom, ami gyakran az ébredés utáni ízületi merevségből fakad, és bár átmozgatás után mérséklődik, ugyanakkor ez már azt jelzi, hogy a háttérben valamilyen kivizsgálásra érdemes elváltozás található.
A fájdalom kapcsán gyakori, hogy fizikai terhelés hatására fokozódik, majd pihenéskor mérséklődik. Tipikus tünet, ami egyfajta dominó-hatást indít útnak, hiszen ilyenkor a fájdalmas ízületek kímélésével a többit terheli túl a beteg, mely deformitásokat, súlyosabb elváltozásokat idézhet elő.
Ezért fontos alapszabály a reumatológián is, hogy mielőbbi szakorvosi segítséget kérjünk, hiszen ezzel csírájában elfojthatók lehetnek a súlyosabb deformitások, melyek nem kizárt, hogy később már csak műtéti úton orvosolhatók.
A különféle típusú és lokációjú fájdalmak mellett nagyon általános tünet a reumatológiai betegségek többségénél a mozgáskorlátozottság, amikor például bizonyos végtagok nem tudnak úgy mozogni, mint korábban. A problémát az ízületi felszínek kopása és deformitása, a szalagok zsugorodása, valamint az izomerő csökkenése kíséri.
Amennyiben gyulladásos állapot áll a háttérben, gyakran előfordul, hogy ízületi folyadék szaporodik fel az érintett testrésznél, ami jelentős duzzanatot és erőteljes fájdalmakat idéz elő, melyhez természetesen bőrpír, lázas állapot, gyengeség, levertség és étvágytalanság is társulhat.
Szintén reumatológiai vizsgálatot igényel, ha az ízületek nyomásra érzékenyek, mozgásra ropognak, vagy bizonyos állapotban, illetve egyes tevékenységek végzésekor jelentkezik fájdalom.
Fontos kiemelni, hogy reumatológiára gyakran nemcsak már tapasztalható tünetekkel érdemes ellátogatni, hanem a prevenció érdekében is. Különösen a 45 éven felüli nőket gyakran érinti a csontritkulás problémája, ezért a betegség megelőzésének érdekében lényeges a változókor után évente legalább egy reumatológiai ellenőrzés, méghozzá Dexa vizsgálattal egybekötve.
Hogyan zajlik egy reumatológiai vizsgálat?
A reumatológiai vizsgálat mindig a beteg panaszainak feltárásával kezdődik. A kezelőorvos figyelmesen meghallgatja a tüneteket, majd ezt követően kérdéseket tesz fel az előzményekről, a probléma körülményeiről, az életmódról, a munkakörülményekről, miközben gyakran még a családi kórelőzmény feltárása is fontos lehet.
Az anamnézist követően fizikai vizsgálat veszi kezdetét, ami minden esetben az érintett testrészhez igazodik. Átmozgatja az alsó és a felső végtagokat, illetve járásra, gyakorlatok végrehajtására kéri a pácienst, miközben tapintással és különféle műfogásokkal próbál közelebb kerülni az elváltozáshoz.
A fizikai vizsgálatok során a belgyógyász szakorvos természetesen mindvégig figyelembe veszi, hogy a betegnek milyen sérülései, műtéti beavatkozásai, illetve belgyógyászati betegségei voltak, illetve vannak, melyek negatív hatást gyakorolhatnak a mozgásszervekre, a tartásra, az izomzatra vagy éppen a reflexekre.
Ezt követően a reumatológus különféle laboratóriumi vizsgálatokat kérhet – hiszen a vérképből rengeteg elváltozásra, különösen a gyulladásos folyamatokra fény derülhet –, de a megfelelő képalkotó diagnosztika egyaránt lényeges lehet a diagnózishoz, így röntgen, ultrahang, CT vagy MR segítheti az orvos munkáját.
Különösen csontritkulás-gyanú esetén a reumatológus csontsűrűség-mérését írhatja elő, de gyakori, hogy más szakágakat is be kell vonni a diagnosztizálás folyamatába, hiszen a kapcsolódó betegségek különféle belgyógyászati elváltozásokkal és egyéb kórképekkel hozhatók összefüggésbe.
