Fül-orr-gégészet

Hogyan zajlik egy fül-orr-gégészeti vizsgálat?

Mivel a fül-orr-gégészeti vizsgálatok nagyon sok olyan testrészt érintenek, melyek a funkciójukat tekintve alaposan különböznek egymástól, ezért nem lehetne általánosítani azzal kapcsolatban, hogy mi történik, amikor a betegek felkeresik a szakrendelést.

Az anamnézis felvétele, a páciens panaszainak meghallgatása, általános kikérdezése és állapotfelmérése természetesen valamennyi vizsgálaton jellemző, azonban közel sem lehetne általánosítani azt, hogy mi történik ezután. Lássuk ezért az egyes szervekhez kapcsolódóan, hogy miként zajlik egy fül-orr-gégészeti vizsgálat!

Fül-orr-gégészeti vizsgálat fülproblémák esetén

Az anamnézis felvétele után a fül-orr-gégész szakorvos a fülproblémákat a külső hallójáratok és a dobhártyák ellenőrzésével kezdi, amihez fültölcsért vagy otoszkópot használ.

Ha a fizikai vizsgálatok negatívak, akkor egyes fülbetegségek feltárásához elengedhetetlen a CT vagy az MRI diagnosztikák, hiszen nem kizárt, hogy a probléma gyökerei olyan mélyen helyezkednek el, hogy ahhoz szükség van a fülhöz kapcsolódó belső területek pontos feltárására.

Amennyiben hallásproblémákra panaszkodik a beteg, hangvillás vizsgálat is következik, de sor kerülhet süketkamrás hallásmérésre, csecsemők vagy kisebb gyermek esetén otoacusticus emissio segítségével.

Fül-orr-gégészeti vizsgálat orrproblémák esetén

Az orr a legfontosabb szaglószervünk, a kapcsolódó problémák feltárása pedig az anamnézis után mindig a külső szerkezet feltárásával indul, amihez orrspekulumot alkalmaz a kezelőorvos. Ez egy tölcsérszerű eszköz, ami az orrüreg feltárásában segít.

Amennyiben az orrüregben nincs eltérés, endoszkópos vizsgálatra van szükség. Ezzel az eszközzel mélyebben is feltárható az orrgarat, sőt a fülkürtök állapota szintén felmérhető.

Az orrüreg vizsgálatához a szakorvos rendelkezésére áll az úgynevezett fiberoszkóp is, mely fájdalommentes formában ad lehetőséget a kapcsolódó szerv teljes feltárására. Ezek az eszközök segíthetnek az orr melléküregeinek áttekintésében is, de a leghatékonyabb módszer itt még mindig a kopogtatáson alapuló vizsgálat.

Ha bakteriális, vírusos vagy gombás eredetű fertőzés gyanúja áll fenn, az orrból vett váladékminta esetén mikrobiológiai labortenyésztés kérhető. Bizonyos esetekben az orr és az orr melléküregeinek röntgenvizsgálata is szükséges lehet.

Fül-orr-gégészeti vizsgálat szájüregi problémák esetén

Amennyiben a fül-orr-gégészeti panaszok a szájüreghez kapcsolódnak, az anamnézis felvétele után a szakorvos első feladata mindig az, hogy szemügyre vegye az érintett testrészt, amihez egy speciális nyelvlapocot használ, hiszen ezzel a nyelv lenyomható és láthatóvá tehető a garat, a szájpadlás, a fogíny, de még a szájfenék is.

A lapoc különösen fontos eszköz akkor, ha a probléma gyökerei a garatmandulához kapcsolódnak, és a szakorvos úgy látja, hogy gennyes elváltozás áll fenn, hiszen az eszközzel a szerv megnyomkodható, így rögtön feltárható a benne rejlő gennyes váladék.

Kórokozó feltételezése esetén a szájüreg nyálkahártyájáról mintavétel vehető, ami laborvizsgálatra küldve könnyedén feltárhatja, hogy milyen baktérium, vírus vagy gombafaj okozza a fertőzést, illetve a hozzá kapcsolódó gyulladást.

A vizsgálat során a fül-orr-gégész szakorvos felszólíthatja a pácienst a nyelv és az állkapocs mozgatására, de mimikai teszteket is végezhet a különféle idegi funkciók ellenőrzése érdekében, sőt a nyálmirigyek masszírozásával azok megfelelő működését egyaránt ellenőrizheti.

Fül-orr-gégészeti vizsgálat gégeproblémák esetén

A gége és az algarat vizsgálata minden esetben nagy nehézséget okoz, hiszen hagyományos módszerekkel nem ellenőrizhetők, így speciális eszközök alkalmazását igényli a fül-orr-gégész részéről.

Az egyik legáltalánosabb eszköz a nyeles tükör, mely a nyelv előre húzását követően segít abban, hogy feltárja a kapcsolódó testrészt. A legtöbb probléma ezzel a módszerrel megjeleníthető, de gyakran alaposabb vizsgálatra van szükség.

Az algarat és a gége kapcsán ilyenkor a laringoszkóp vagy a laringo-fiberoszkóp alkalmazható, melyek kellemetlen öklendezést és köhögést válthatnak ki a betegből, de a vizsgálat alapos lehetőséget nyújt arra, hogy a torok mélyebben fekvő szervei is feltárhatók legyenek.

Pontosabb feltáráshoz vagy alaposabb diagnózishoz a fül-orr-gégész nyaki ultrahangos-, valamint CT és MRI vizsgálatot is kérhet, melyek képalkotó diagnosztikaként segítenek az esetleges elváltozások pontos feltárásában.

Fül-orr-gégészeti vizsgálat nyaki problémák esetén

Az anamnézis után a szakorvos minden esetben fizikai vizsgálattal, tapintással ellenőrzi a nyaki régió problémáit, érintve a nyaki- és a kulcscsont feletti nyirokcsomókat, a pajzsmirigyet, a nyálmirigyeket és a fül mögött elhelyezkedő régiót.

Amennyiben a tapintásos vizsgálat során valamilyen rendellenességet tapasztalt, a fül-orr-gégész ultrahangos vizsgálatot rendelhet el – ritka esetben CT-t vagy MRI-t –, ha pedig bebizonyosodott, hogy valamilyen daganatos elváltozás áll a háttérben, akkor citológiára, azaz szövettani elemzésre van szükség.