A prosztatarák a második leggyakoribb rosszindulatú daganatos elváltozás a férfiak körében. Magyarországon ráadásul még az európai átlagnál is rosszabb a statisztika, különösen a halálozási arányok tekintetében, aminek az oka rendszerint a szűrővizsgálatok elmulasztása.
Rendszeres urológiai szűréssel ugyanis a prosztata rákos megbetegedése nagyon korán feltárható és jól kezelhető, de sok esetben csak előrehaladott állapotban, már áttétképződést követően derül rá fény, amikor a páciens gyógyulási esélyei leromlanak.
Emiatt nem lehet elégszer felhívni a figyelmet a rendszeres prosztatarák szűrésre, ami a kellemetlenségek ellenére az egyik legfontosabb prevenciós vizsgálat az 50 éven felüli férfiak körében.
A megelőzéshez ugyanakkor ajánlott tisztában lenni a betegség tüneteivel és okaival, ezért aktuális cikkünkben összegyűjtöttük a legfőbb tudnivalókat, sőt a diagnózishoz és a kezeléshez kapcsolódó részleteket egyaránt leírtuk.
Amennyiben Ön is szeretné megelőzni a prosztatarákot, jelentkezzen szűrővizsgálatra a következő linken: urológia.
Mi az a prosztatarák?
A prosztata egy a húgyhólyag alatt megtalálható nemi mirigy. Az általa termelt váladék rendkívül fontos ahhoz, hogy a spermiumok egészségesek és aktívak maradjanak, vagyis a férfi reproduktív rendszer lényeges eleme.
Prosztatarákról akkor beszélhetünk, ha a dülmirigyen belül rosszindulatú sejtburjánzás alakult ki.
Általában lassan növekszik, gyakran megmarad a mirigyen belül, nem képez áttétet, ezért sokan az aktív megfigyelést választják a rákterápia helyett.
Ez a lehetőség azonban nem mindig opció, különösen abban az esetben, ha kései stádiumban fordulnak vele urológushoz, amikor már áttétet képezett más szervekkel.
A prosztatatrák típusai
A prosztataráknak több típusa ismert, azonban az esetek döntő többségében adenokarcinómát (mirigyhámsejtes rákot) diagnosztizálnak az orvosok. Az ilyen típusú daganatos elváltozás a test olyan mirigyes szerveinek sejtjeiben képződik, amelyek valamilyen testnedvet termelnek.
Ritkán előfordulhat, hogy a prosztatarák a kissejtes karcinómák vagy az átmeneti sejtes karcinómák közé sorolható, de beszélhetünk neuroendokrin tumorról és szarkómáról is.
A prosztatarák pontos típusának azonosítása nagyon fontos a megfelelő kezelés érdekében, hiszen valamennyi változat eltérő módszert igényel a páciens gyógyulásához.
A prosztatarák stádiumai
A legtöbb daganatos betegséghez hasonlóan a prosztataráknak is több stádiumát különböztethetjük meg egymástól. Ennek feltárása szintén lényeges a kezelési terv felállításához.
Alapvetően négy, de inkább három stádiumot különböztethetünk meg itt:
- Korai stádium: Ide sorolhatjuk az első és a második stádiumú prosztatarákos eseteket, amelyek jellemzően vagy nem igényelnek kezelést, csak megfigyelést, vagy jól gyógyíthatók. Ilyenkor a rákos sejtek még nem terjedtek tovább, megmaradtak a mirigyen belül.
- Lokálisan előrehaladott stádium: A következő szintje a prosztatarákos eseteknek, ha a daganatos sejtek már kitörtek a mirigyből, azonban még csak a közeli szövetekből mutathatók ki, vagyis szerveket érintő áttétképződés nem történt.
- Előrehaladott stádium: Előrehaladott stádiumról akkor beszélhetünk, ha már más testrészekre is átterjedtek a rákos sejtek. A prosztata gyakran betegíti meg a nyirokrendszert, a csontokat, a májat és a tüdőt.
A prosztatarák tünetei
A prosztatarák azért különösen veszélyes, mert korai stádiumban gyakran teljesen tünetmentes. Ha a páciens panaszokat tapasztal, azok gyakran vagy előrehaladott állapotra-, vagy más betegségre utalnak.
Sok esetben ugyanis a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás vagy a prosztatagyulladás is hasonló tüneteket okoz, ezért javasolt előfordulásuk esetén mielőbb urológiai vizsgálatot kérni.
A prosztatarák legjellemzőbb tünetei a következők:
- Az alsó medencei régióba sugárzó, jellemzően folyamatos, tompa fájdalom.
- Gyakori vizelési inger (nem csak éjszaka).
- Vizelési nehézségek, vizeletelakadás, gyengébb vizeletáramlás, közben fájdalom és kellemetlen égő érzés.
- A vizeletben megjelenő (gyakran csak laborvizsgálattal kimutatható) vér.
- Ejakuláció során tapasztalt fájdalom.
- Étvágytalanság és fogyás.
- Csontfájdalom.
- A spermában megjelenő vér.
- Előrehaladott stádiumban vizeletszivárgás, erekciós problémák, fáradékonyság, gyengeség.
A prosztatarák okai és kockázati tényezői
A legtöbb esetben a prosztatarák kialakulásának pontos oka ismeretlen. Azt azonban már kutatások igazolják, hogy a korral gyakorivá váló jóindulatú prosztatamegnagyobbodás nem növeli a daganatos elváltozás kockázatát.
A tudomány jelen állása szerint a következő okok és kockázati tényezők azok, amelyek elősegíthetik a kialakulását:
- Időskor: Az öregedés a prosztatarák kapcsán az egyik legfőbb kockázati tényező, hiszen a legtöbb ilyen típusú daganatos betegség 50 éves kor után alakul ki.
- Genetika: A prosztatarákra való hajlam örökölhető, így ha a közeli hozzátartozók körében volt ilyen megbetegedés, érdemes jobban odafigyelni a szűrővizsgálatokra, mert a hibás DNS-ek (BRCA1 és BRCA2) örökölhetők.
- Életmód: Szintén bizonyítást nyert, hogy az egészségtelen életmód mellett nagyobb a valószínűsége a prosztatarák kialakulásának. Különösen problémás pont ebben a tekintetben az elhízás, valamint a dohányzás.
A prosztatarák diagnózisa
A legszerencsésebb eset a prosztatarák kapcsán, ha már korai stádiumban feltárásra kerül. Ehhez azonban elengedhetetlen a rendszeres urológiai szűrővizsgálat, ahol lehetőség nyílik arra, hogy már az első tünetek megjelenése előtt diagnosztizálható legyen a probléma.
A szűrővizsgálatok alapvetően két fontos elemre épülnek fel:
- Fizikális vizsgálat: Részeként az urológus a végbélnyíláson keresztül síkosító és gumikesztyű használatával kitapintja a prosztatát dudorokat és keményebb felületeket keresve.
- Vérvizsgálat: A prosztatarák esetében a PSA tumormarker már egy egyszerű vérvizsgálattal is kimutatható. Ha a laboreredmény magas PSA szintet jelez, az minden esetben alaposabb kivizsgálást igényel, de fontos, hogy nem csak a daganatos elváltozás idézheti elő ezt a jelenséget.
Amennyiben a szűrővizsgálatok valamelyikének eredménye prosztatarák kialakulására utal, célzott diagnosztikára lesz szükség. Kivételt képeznek azok a típusok, amelyek lassan növekednek, vagyis a daganat esetében elegendő lehet a rendszeres megfigyelés.
Egyéb esetben a prosztatarák diagnózisához a következőkre van szükség:
- Képalkotó vizsgálat: A diagnosztizáláshoz elengedhetetlen alaposabban szemügyre venni az elváltozást, amihez az MRI vizsgálat és a transzrektális ultrahang a leghatékonyabb.
- Biopszia: Ha a képalkotás során egyértelművé vált az elváltozás jelenléte, biopsziára van szükség. A szövetminta segít abban, hogy laboratóriumi körülmények között alaposabban megvizsgálják az elváltozás hátterét, meghatározzák típusát, agresszív jellegét, ami a kezelés elengedhetetlen kelléke.
A prosztatarák kezelése
A prosztatarák kezelési módját minden esetben meghatározza a daganat típusa, kiterjedtségének mértéke, terjedésének sebessége és a páciens általános egészségi állapota.
A kezelést több szakág végzi, így az urológia mellett gyakran a sebészet és az onkológia is csatlakozik a leghatékonyabb terápia kidolgozásának érdekében.
Az orvosok a következő terápiás módszerek közül választhatnak:
Aktív megfigyelés
Amint arra már fentebb felhívtuk a figyelmet, a prosztataráknak vannak olyan típusai, amelyek gyakran csak aktív megfigyelést igényelnek. A lassan növekvő, a mirigyből ki nem lépő daganatos elváltozásoknál ugyanis sokszor nincs szükség beavatkozásra.
Az aktív megfigyelés lényege, hogy bizonyos időközönként – általában évente – a páciens célzott szűrővizsgálaton vesz részt, amihez gyakran ultrahang és biopszia is tartozik. Ezzel jól nyomon lehet követni az elváltozás terjedését.
Ha az ilyen típusú prosztatarák nem okoz panaszokat, a kezelés egészen addig halogatható, amíg nem áll fenn az áttétképződés valószínűsége, vagy a betegség meg nem nehezíti a páciens életét.
Sebészeti beavatkozás
A prosztatarák esetén a dülmirigy érintett részeinek elváltozását lehetőség van sebészeti beavatkozással eltávolítani. Ezt hívjuk radikális prosztatektómiának, ami csak olyan esetekben alkalmazható, ha még nem alakultak ki áttétek.
Több típusa ismert. A nyílt radikális prosztatektómia esetén a prosztatát a hasfalon keresztül távolítják el. Ma már ritkán alkalmazott technológia, szemben a robotizált radikális prosztatektómiával, ami egy kevésbé invazív módszer.
Ilyenkor a műtét apró bemetszéseken keresztül végezhető el, így nem jár nagyobb hegesedéssel, hatékonysága viszont ugyanolyan kimagasló.
Sugárterápia
A sugárterápia indokolt lehet prosztatarák esetén önmagában alkalmazva, de más kezelésekkel kombinálva is. A prosztata esetén gyakran alkalmazzák belső és külső típusát.
Előbbinél közvetlenül a dülmirigybe juttatnak radioaktív magokat, amelyek segítenek elpusztítani a daganatos sejteket, de nem károsítják az egészségeseket.
A külső sugárterápiánál röntgensugárzást irányítanak a daganatos sejtek irányába, amivel hasonló, de gyakran kevésbé célzott hatás érhető el.
Szisztémás terápiák
Nagyon gyakori, hogy a prosztatarák kezeléséhez szisztémás terápiákat vetnek be. Erre a legtöbbször akkor van szükség, ha a daganatos sejtek már átterjedtek más szervekre is. A leggyakoribb szisztémás terápiák a következők:
- Hormonterápia: A tesztoszteron hormon képes növelni a rákos sejtek növekedését, emiatt olyan terápiára van szükség, amely képes megakadályozni ezt a hatást. Előfordulhat, hogy ezzel párhuzamosan az orvosok a herék eltávolítását javasolják a tesztoszteron termelésének leállítása érdekében:
- Kemoterápia: Speciális gyógyszeres terápia, ami a rákos sejtek elpusztítását célozza. Gyakran kombinálják hormonterápiával a maximális hatás érdekében.
- Immunterápia: Az immunrendszer megerősítésével arra törekednek, hogy a szervezet elsődleges védelmi vonala hatékonyabban be tudja azonosítani a daganatos sejteket, és ezáltal automatikusan elpusztítsa azokat.
Egyéb terápiák
A prosztatarák kezeléséhez ma már egyéb fókuszterápiák is elérhetők, amelyek a legújabb kezelési formák.
Ide sorolható például a krioterápia, aminek részeként hideg gázokkal elpusztítják a prosztata rákos sejtjeit, de kiemelendő a lézeres abláció is, ami a daganatra irányuló intenzív hőhatással pusztítja az abnormális sejteket.
Egyre gyakrabban alkalmazott terápiás módszer a nagy intenzitású fókuszált ultrahang, ami szintén a nagy hőhatással biztosítja hatékonyságát.
Sokszor hallani már a fotodinamikus terápiáról is, aminek részeként gyógyszerekkel érzékennyé teszik a rákos sejteket bizonyos fényhullámhosszokra, majd utóbbiak alkalmazásával biztosítják a kezelést.
A prosztatarák megelőzése
Bár nem létezik olyan módszer, amivel 100 százalékban el lehet kerülni a prosztatarák kialakulását, azonban rengeteget tehetünk a megelőzésért. A leghatékonyabb módszerek a következők:
- Rendszeres prosztatarák szűrés: A legfontosabb, hogy 50 éves kor felett évente megjelenjünk urológiai vizsgálaton, amivel korai stádiumban felismerhetők a kapcsolódó elváltozások.
- Ügyeljünk a testsúly kontrollra: Az egészséges testsúly fenntartása nagyon fontos a prosztatarák valószínűségének csökkentése érdekében.
- Rendszeres testmozgás: A rendszeres testmozgás segít megóvni a szervezet egészségét, fenntartani a regenerációs folyamatokat és valamennyi szerv esetén csökkenteni a daganatos elváltozás valószínűségét.
- Megfelelő étkezés: Az egészséges étrend, a sok vitamin és ásványi anyag bevitele alapvető az immunrendszer megfelelő működéséhez, ami a daganatos elváltozások kapcsán is a leghatékonyabb védőpajzs.
- Szokjunk le a dohányzásról: Bizonyított, hogy a dohánytermékek – vélhetően a szervezetbe kerülő méreganyagok révén – fokozzák a daganatos elváltozások kialakulását, így érdemes leszokni róla, ha el akarjuk kerülni a betegséget.
